Kedves olvasók! Az előző részben bejártuk az első nagy régészeti időszakot, a 9. és 13. század közötti periódust, amelynek jellemző hangszerei a tengeri útvonalakon a lapos gongok, a harangok és a cintányérok voltak. Láttuk, hogy ezek a leletek, különösen a Tanjung Simpang roncsban talált nagyszámú lapos gong, már ekkor bizonyították a hangszerek aktív kereskedelmét, főleg Kínából kiindulva.
Most pedig lépjünk át a második fő régészeti időszakba, amely a 13. és a 17. század között zajlott. Ez a korszak a szemes gongok dominanciájáról szól a tengeri régészeti lelőhelyeken, mind a hajóroncsok és az eltemetett part menti csónakok tekintetében. Míg a lapos gongok továbbra is jelen voltak, a „szemes” vagy „bütykös” típus vált sokkal gyakoribbá a hajóroncsok rakományában.
A régészeti feljegyzések alapján ebben az időszakban többféle szemes gong is előfordult: voltak alacsony szemű és keskeny, befelé fordított peremű típusok, valamint alacsony szemű és keskeny, egyenes peremű típusok.
Szemes gongok régészeti lelőhelyei
Nézzük meg a korszak néhány kiemelkedő lelőhelyét, amelyek a szemes gongok terjedéséről mesélnek:
- Butuan (13. század, Mindanao, Fülöp-szigetek): Ez a helyszín adta a Fülöp-szigeteki zene legkorábbi régészeti leletét: egy szemes gongot, egy cintányért és harangokat, amelyeket eltemetett fa csónakokban találtak. A szemes gongot egy hajóban fedezték fel, és C-14 datálása 1250 körülre teszi a leletet. A roncsban talált sokszínű kereskedelmi áruk (kínai, thai, vietnámi, közel-keleti) bizonyítják a Fülöp-szigetek központi kereskedelmi szerepét ebben az időszakban.
- Java Sea (13. század közepe, Indonézia): Két szemes gongot találtak ebben a roncsban. A rakomány datálása a 13. század közepére esik. Valószínűleg thai vagy indonéz hajó volt, és kínai export árukat szállított.
- Rang Kwien roncs (13-14. század, Thai-öböl, Thaiföld): Itt egy szemes gongot és egy bronz harangot találtak. A rakomány főként thai, vietnámi és kínai kerámiából állt. A leleteket valószínűleg jelzőeszközként használták a hajón.
- Phu Quoc II (14-15. század közepe, Vietnam): Ezen a kiemelkedő lelőhelyen ötvenegy szemes gongot tártak fel. Érdekes módon nem találtak benne jelentős mennyiségű kínai kereskedelmi árut. A hajó szerkezetére (14. század) és a talált kerámiákra (thai és vietnámi) alapozva valószínűleg thai hajó volt, amely Borneó és a Fülöp-szigetek felé tartott. Ez a lelet fontos a „Ming Gap” kontextusában is (az 1371-es kínai magánszállítmányozási tilalom), amely ösztönözte a délkelet-ázsiai kereskedelmet. A nagyszámú gong egyértelműen bizonyítja a kiterjedt kereskedelmet ebben az időszakban.
- Pandanan roncs (15. század, Palawan, Fülöp-szigetek): Hat közepes méretű szemes gongot találtak ebben az elsüllyedt hajóban. A datálás kerámiatípusokra és egy Yongle érmére (1403-24) alapul. A rakomány nagy része (70%) vietnámi kerámia volt, ami a Délkelet-Ázsián belüli kereskedelemre utal, olyan útvonalakon, mint Champa, Thaiföld, Malacca, Borneó és a Fülöp-szigetek. A tanulmány szerint ezek a gongok Vietnamból származhattak. A Pandanan roncsból származó gongok különösen hasonlítanak a mai Palawan emberek által használt sanang gongokhoz.
- Brunei hajóroncs (15-16. század, Brunei): Két jól megőrzött szemes gongot találtak itt. A lelet a késő 15. századra datálható kerámiákkal került elő. A gongok ötvözetvizsgálata magas ón tartalomról tanúskodott (84.29% réz, 15.71% ón), ami összhangban van a korabeli és modern gonggyártás jellemzőivel.
- Lena Shoal roncs (15-16. század, Palawan, Fülöp-szigetek): Itt is találtak szemes gongokat kínai, vietnámi és thai/burmai kerámiákkal együtt. Valószínűleg kínai hajó volt (Zhejiangból vagy Fujianból indulva), amely Vietnámon és Thaiföldön keresztül a Fülöp-szigetekre tartott. A gongok ötvözete szokatlanul magas ón tartalommal rendelkezett.
- Royal Captain Shoal roncs (16-17. század, Palawan, Fülöp-szigetek): Harmincöt szemes gongot találtak ezen a helyszínen. Jellemzőjük volt az alacsony szem, keskeny, egyenes perem és a hatágú csillag minta. Wanli időszakra (1530-1620) datálható porcelánokkal együtt kerültek elő. Ez a lelet is a Kína, Manila és Borneó közötti kereskedelmet jelzi. A hatágú csillag mintás gongok ma is léteznek, bár gyakoribbak a szárazföldi Ázsiában.
- San Jose galleon (1694, Lubang sziget, Fülöp-szigetek) és Intramuros erődítmény (Manila, Fülöp-szigetek): Ezek a későbbi leletek kis méretű szemes gongokat tartalmaztak. A San Jose galleonban talált gong keskeny peremű volt. Az Intramurosban, egy spanyol erődítményben talált példány pedig keskeny, egyenes peremű volt. Ezek a kisebb gongok hasonlóak a modern Mindoro szigetén használt Hanunuo gongokhoz és a manilai kínai színházi tua luo gongokhoz.
- Sungai Lumut (14-15. század, Brunei): Bár a 14-15. századba esik, érdemes itt is megemlíteni az itt talált huszonnégy apró szemes gong töredéket. Ezek valószínűleg gulingtangan típusúak voltak, és egy ceremoniális helyszínen találták őket. A leletek arra utalnak, hogy a gongokat szándékosan összetörték és eltemették felajánlásként, ami rávilágít a gongok rituális és ceremoniális szerepére a múltban.
Szemes gongok térnyerése
Ezek a leletek jól mutatják a szemes gongok térnyerését a 13. századtól kezdődően a tengeri útvonalakon. A korai időszakkal (9-13. század) ellentétben, ahol a lapos gongok terjedése főként Kínához kötődött, ebben a későbbi periódusban a leletek alapján a thai eredetű hajók és a Délkelet-Ázsián belüli kiterjedt kereskedelem (Champa, Thaiföld, Malacca, Borneó, Fülöp-szigetek, Vietnam) szerepe megnőtt a szemes gongok terjesztésében. Bár Kína továbbra is fontos kereskedelmi partner maradt, a források szerint a szemes gongok gyártásának több központja is lehetett Délkelet-Ázsiában.
Összefoglalva, a második régészeti periódus (13-17. század) a szemes gongok dominanciájának kora a tengeri kereskedelmi útvonalakon. A Butuan első Fülöp-szigeteki szemes gongjától a Phu Quoc nagyszámú thai gongjáig és a Royal Captain Shoal jellegzetes csillagmintás példányaiig ezek a leletek fizikai bizonyítékot szolgáltatnak a szemes gongok széles körű terjesztéséről és a Délkelet-Ázsián belüli kereskedelem növekvő jelentőségéről a régió zenei tájképének formálásában.
A következő részben megvizsgáljuk, hogy miért éppen a bronz volt az ideális anyag a gongok számára, és hogyan segít a kohászati vizsgálat megérteni a gyártási technikákat és az eredetet.
Tartsatok velünk a következő részben is!
Következő rész: A bronz titka (5. rész)
Forrás: Arsenio Nicolas : Gongs, Bells, and Cymbals: The Archaeological Record in Maritime Asia from the Ninth to the Seventeenth Centuries
Kép: Arsenio Nicolas
