Kedves gongkedvelők és történelem iránt érdeklődők! A legutóbbi 2. részben bejártuk a délkelet-ázsiai tengeri régió kulcsfontosságú földrajzi területét, és behatároltuk a vizsgálatunk fő időkeretét: a 9. és 17. század közötti tengeri kereskedelem korát. Láttuk, hogy a hajóroncsok és parti lelőhelyek valódi időkapszulák, amelyek fizikai bizonyítékokat őriznek a gongok történetéről. Most pedig merüljünk el mélyebben az első fő régészeti időszakba, amely a 9. és a 13. század között zajlott.
Lapos gongok, harangok és cintányérok
A régészeti feljegyzések alapján ebben a korai időszakban a cintányérok, a harangok és a lapos gongok megjelenése volt jellemző a tengeri és szárazföldi lelőhelyeken. A lapos gongokat általában keskeny, egyenes perem jellemezte. Bár a szemes gongok a későbbi időszakban (13-17. század) válnak dominánssá a tengeri leleteken, ebben a korai szakaszban a lapos formák játsszák a főszerepet a hajóroncsokban. Emellett különféle harangtípusok – mint a pellet harangok, imaharangok és függő harangok – is előkerültek, valamint cintányérok.
Kiemelt lelőhelyek
Nézzünk meg néhány kiemelt lelőhelyet ebből a periódusból, amelyek rendkívül fontos információkkal szolgálnak:
Belitung roncs
Belitung roncs (9. század, Szumátra): Ez a lelőhely adta a legkorábbi tengeri régészeti leletet zenei eszközről: egyetlen cintányért. A roncs egy arab vagy indiai hajó volt, amely Hunanból (Kína) tartott az Indiai-óceán vagy a Közel-Kelet felé. A hajó kora egy 826-os feliratú tál és C-14 datálás alapján pontosan meghatározható volt, a 9. századra téve azt. Ez a lelet bizonyítja a kora kereskedelmi kapcsolatokat az Indiai-óceán, Délkelet-Ázsia és Kína között már ebben az időszakban, és különlegessége, hogy ez az egyetlen arab vagy indiai hajó, amit Ázsiában találtak.
Muara Jambi
Muara Jambi (13. század, Szumátra): Ezen a templomi helyszínen találtak egy bronz lapos gongot, amelynek peremén 1231-re datálható felirat látható. A felirat szerint a gongot „tongluo” néven említik, és katonai célokra használták, fegyvertárba helyezték. Ezzel a kiemelkedően fontos lelettel külön fejezetben is foglalkozunk. Ez a lelet nemcsak a gongok korát és típusát dokumentálja, hanem a funkcionális szerepükre is rávilágít a múltban. Muara Jambi fontos kereskedelmi és vallási központ volt, kapcsolatban Jávával, Kínával, Thaifölddel, Indiával és Arábiával, és a gong valószínűleg Kínából származott.
Pulau Buaya
Pulau Buaya (12. század, Szumátra): Itt nyolc lapos gongot találtak, déli Song (1127–1279) kerámiákkal együtt, amelyek Guangdongból és Fujianból származtak. Ez a lelet is megerősíti, hogy a hajó valószínűleg Kínából indult, és a 12. századra datálható.
Tanjung Simpang
Tanjung Simpang (10. század, Borneó): Ez a lelőhely a lapos gongok legkorábbi tengeri leletét adta Ázsiában. Egy elsüllyedt hajóban hatvanegy lapos gongot találtak. Ezeket kínai északi Song kerámiával (960–1127) együtt fedezték fel. Ez a kombináció arra utal, hogy a hajó valószínűleg Kínából indult, a Fülöp-szigeteken keresztül Borneóba tartott. A lelet külön érdekessége, hogy néhány lapos gongon kínai írásjelek találhatók, amelyek valószínűleg a kereskedő vagy a címzett nevét jelölik. Ez konkrét bizonyíték a nagyszámú gong kereskedelmére már ekkor.
Intan roncs
Intan roncs (10. század, Szumátra): Ezen a roncsban, amely valószínűleg Palembangból (Szumátra) Jávára tartott indonéz hajó volt, nem gongokat, hanem különböző típusú harangokat (ghanta, pellet harangok, vajra jogarrral díszített harangok) és khakkhara vagy csörgő finialokat (buddhista vándor szerzetesek botjainak vége) találtak. A leletek összefüggésbe hozhatók a tantrikus buddhizmus fejlődésével a 9. századi Indonéziában. A sokszínű rakomány (kínai, közel-keleti, thai és indonéz áruk) a régió kereskedelmi csomópont jellegét mutatja. A C-14 datálás a 10. századra helyezi a hajót.
A tengeri kereskedelem fontossága
Ezek a korai leletek egyértelműen megmutatják a 9. és 13. század közötti tengeri kereskedelem jelentőségét a gongok, harangok és cintányérok terjesztésében. A lapos gongok korai megjelenése főleg déli Kínából induló hajókkal kapcsolatos, amelyek Délkelet-Ázsia felé – a Fülöp-szigeteken, Borneón és Szumátrán keresztül – az Indiai-óceánig tartottak. Kínai dokumentumok is megerősítik a gongok kereskedelmét Kína és Vietnam között a Song-dinasztia idején. Bár a Belitung roncs az Indiai-óceán és a Közel-Kelet felé mutató kapcsolatot jelzi, a lapos gongok terjedése ebben az időszakban leginkább Kínával függött össze.
Összefoglalva, az első régészeti periódus (9-13. század) a lapos gongok, harangok és cintányérok megjelenésének kora a tengeri útvonalakon. A Belitung cintányértól a Tanjung Simpang nagyszámú lapos gongjáig és a Muara Jambi katonai célú gongjáig ezek a leletek konkrét fizikai bizonyítékot nyújtanak a hangszerek korai jelenlétéről és a tengeri kereskedelem kulcsszerepéről a zenei kultúrák terjedésében Ázsiában.
A következő részben a szemes gongok dominanciájáról lesz szó a 13. és 17. század között, és arról, hogyan változott meg a kép a későbbi időszakban.
Tartsatok velem a következő részben is!
Következő rész: Szemes gongok dominanciája (13-17. század) (4. rész)
Forrás: Arsenio Nicolas : Gongs, Bells, and Cymbals: The Archaeological Record in Maritime Asia from the Ninth to the Seventeenth Centuries
Kép: Arsenio Nicolas
